Kandalló

"A kandalló falazott vagy csak vaslemezekből álló kályha, melynek a melegítendő helyiség felé fordított oldala elmaradt, és kötelessége minél több meleget bocsátani magából."

Így határozta meg 1882-ben a Magyar lexikon a kandalló fogalmát. A kandallóval kapcsolatos alapvető funkcionális elvárások azóta sem változtak. A korábbi évszázadokban - mindig az akkori kor stílusának megfelelően - nagy méretben és túldíszítetten készültek.

Ma kialakításukra számtalan lehetőség kínálkozik:

• az egyszerű falazott szerkezettől a
• korunkat egyre inkább jellemző high-tech-megvalósításig.

A kandalló a szoba fő dísze volt és maradt is, bár amíg korábban egy szobához kapcsolódott, addig mára egy teljes lakás vagy családi ház központi szerepet betöltő, állandósult "berendezési tárgya" lett. Gépesített világunkban fontos, hogy megmaradjon lakásunkban, házunkban egy olyan "családi tűzhely", amely köré - MI, EMBEREK - leülhetünk és beszélgethetünk, rövid időre nem törődve a körülöttünk egyre inkább tért hódító televíziós és számítógépes - egyre kevésbé EMBERI -telekommunikációs forradalommal.

A kandalló fő életterünk részeként akkor igazán jó, ha a környezetéhez esztétikailag jól kapcsolódik; a körülötte levő tereket, helyiségeket "összefogja", egy egységgé szervezi. Ugyanakkor joggal várhatjuk el, hogy a benne "élő" elemi természeti erővel - a tűzzel - együtt legyen romantikus és egyben praktikus, vagyis jól működő. Ilyen kandalló készítéséhez, építéséhez viszont fontos, hogy tudjuk hová, miből és hogyan kell kialakítani.

A régen csak luxusszerepet betöltő kandalló ma már az új családi házak, lakások egyre inkább fontos része, így életünk, hangulatunk meghatározó eleme.

ifj. Kószó József építész